Navigációs hivatkozások kihagyása
Pincészet
Borkóstolás
Nyilvános szüret
Fesztiválok
Boraink
Díjak
Vendégkönyv
Üzletek
Vinotéka
Linkek
Borainkhoz ajánljuk
Elérhetőségek

A Radó Vinotéka 2013. januárjában új helyre költözött.

Új címünk: Kalamáris Vinotéka és Borbisztró

7623 Pécs, Rákóczi út 30. (a Zsolnay-szobor mellett)

Új üzletünkben változatlanul megtalálható a Radó Pince borkínálata, a Pannon Borrégió borvidékeinek – Pécs, Szekszárd, Tolna, Villány – és az ország más borvidékeinek széles választéka, a megszokott minőségben és árakon.


Pincészet

A Mecsek déli lankáin, a Donátusi kápolna szomszédságában immár a negyedik generáció foglalkozik elhivatottsággal, odaadással a szőlő termesztésével és a bor készítésével. Pécsett a Deindolok dombjain évszázadok óta termelik a különlegesen jó minőségű szőlőt és gyümölcsöt. A Donátusi kápolna feletti Aranyhegyen termett őszibarackfajtákból - Incrucio, Napsugár, Bronzos Elberta - kocsiszámra szállítottak a békeidőkben az angol királyné udvarába. A szőlő itt olyan ásványi anyagokban, napsütésben gazdag területre lelt, ahol a fajtára jellemző legjobb tulajdonságokat lehet belőle kicsikarni.

A családi gazdaság alapjait a dédapa, Radó Endre rakta le azzal, hogy 1930-ban telepített a területre először Cirfandli tőkéket.

A nagyapa, Radó János, szőlő és föld iránti szeretetéből, tiszteletéből nőtt ki az FVM Pécsi Kutatóintézete által is támogatott Pécsi Szőlészek Kisszövetkezete. A szövetkezetnek a család is tagja volt így juthatott az Ördögárok és Murom dűlő parcelláihoz.



A kisszövetkezet teremtette meg a pécsi szőlő- és bortermelés bázisát. Fia, Radó István, önmagát autodidakta módon képezve jutott el odáig, hogy a családi gazdaságból kikerülő, erjedését tekintve reduktív, de hordóban érlelt borok regionális, országos versenyeken és a fogyasztók körében is elismerést váltson ki. Az unoka, Radó András, már diplomás szőlész-borászként folytatja tevékenységét.

A pincészet arculatát meghatározza a Pécsi Cirfandli fajta, mely itt a Mecsek déli lejtőin találta meg a maga számára legjobb talajt ahhoz, hogy a kitűnő íz-, zamat-, illatkomponensek kialakuljanak. A fajta a Como-i tó környékéről, Ausztrián keresztül a pécsi káptalan kezdeményezésére, a 19. század közepén került Pécsre. Az egyházi szőlőbirtok széthullásával a Cirfandli fokozatosan eltűnt a parcellákból, egyedül a Kutatóintézet foglalkozott a különös gondot igénylő fajtával. A 90-es években a város vezetése is felismerte, hogy Pécs sajátos arculatának a Cirfandli szőlő és bor is szerves része, így pályazati formában támogatta és támogatja ma is annak telepítését.







(C) 2007. MiniComp