borok fehérbor vörösbor siller radó pince pécsi villányi BOR

Egy jó pécsi bor: a cirfandli

Kóstoltam nemrég egy bort. Jó volt. Pécsi volt. Az utóbbi időben ez egyre gyakoribb, jó pécsi borokat iszogatok. Ráadásul ez most cirfandli.
Azt mondják róla, hogy nem ismerik az emberek. Meg ha ismerik is, csak édesben szeretik. Nem pontos ez így, ebben a formában. Mert én például a száraz cirfandlit kedvelem. De azt nagyon.

Pár hete egy másik cirfandliról kellett pár sort írnom, nem szerkesztői unszolásra, hanem mert kikívánkozott. A cirfandlira ugyanis minden tüke pécsinek, no meg az olyan jöttmenteknek is, mint én vagyok, akik csak valahogy beleszerettek a városba és maradtak, szóval mindenkinek büszkének kellene lennie. Ezt inni otthon, ha koccintani szeretnénk, ezt rendelni étteremben, ha vacsorázni megyünk, ezt venni ajándékba, ha igazán adni szeretnénk.
Ehhez persze bor kell. Kellene. Sokáig meg nem igazán volt. Vagy ha volt is, valahogy nehezen jutott el a fogyasztóhoz. Zászlósbor, szokták mondogatni, egy 700 hektáros borvidék a pécsi, ebből pedig mindössze 22 hektár cirfandli van, nem olyan sok ez, kérem, de nem is kevés. Juttassuk el a pécsieknek a pécsi bort.
Lehet édes is, születtek ebben a műfajban is elég szép példányok, a pécsi kutató 2002-es legendás cirfandlija, vagy az utóbbi időben Hárs Tibor szajki vagy Eberhardt György mohácsi desszertborai, de még Szabó Zoli hosszúhetényi cirfandlija is ide tartozik, ebből mondjuk alig van (kis túlzással) pár tucat palack.
De legyen száraz is, mert úgy is szép ez a fajta. Sok ellenzője van ennek, konzervatívan kiállnak az édes, kései szüretelésű cirfandli mellett, mást el se tudnak képzelni. Hát akkor kérem, ideje jó szárazakat kóstolni. Például az újonnan megjelent Matias borát dicsértem a Pécsi Borozóban pár hete, most meg a Radó Pincét kell vállon veregetnem, csak úgy, virtuálisan, egy kiváló száraz cirfandliért.
Nem kell sokáig unszolni ezt a bort, jön belőle az illat magától is, ahogy a pohárba ér. Mézes-virágos illatok a kezdésben, szépen nyílik, kortyra hívogat. Kortyban kiderül: masszív bor ez, nem kis alkohollal, de nem lóg ki, belesimul a struktúrába, van mellette test, tartás, élet, erő. Az ízében is követi az illatokat: méz és citrusok, intenzív, zamatos, savakban sem szűkölködik. Pici kesernye a végén, de ezt elnyomja a hárs, a lime és a kumquat együttes ízhatása. Nagyon korrekt, emellett izgalmas, van benne egyediség. A leendő nagy száraz cirfandli vezető úton egy nem is kicsi lépcsőfok.
Arra biztatok mindenkit, kóstoljon, igyon cirfandlit. Nehogy már arra panaszkodhassanak a gazdák, hogy ez a 22 hektár is sok belőle. Megisszuk helyben, oszt annyi a pesti népeknek, nem marad egy korty se…
Radó Pécsi Cirfandli 2008

Forrás: Bama.hu / 2009. 10. 14. 16:58
 
Vissza az újdonságokhoz
A mi weboldalunk is használ cookie-kat a kellemesebb felhasználói élmény biztosítása érdekében. Az “Értem” gomb megnyomásával hozzájárulását adja a cookie-k alkalmazásához.
További információk